A sütik általunk történő használatának kezelése átmenetileg offline. Ezért lehet, hogy bizonyos sütihasználat engedélyezését igénylő funkciók hiányozni fognak.
CLAUDIA MAASDORP
„ A GONDOLAT A KÖVETKEZŐ : CSAK EL KELL KEZDENEM.”
Claudia Maasdorp, a Gyártási Fenntarthatóság projektmenedzsere elmagyarázza, miért közös ügyünk a klíma védelme, és miért kell azt mindenkinek magának elkezdenie.
Claudia Maasdorp, hogyha a BMW Group 2030-ra sikerrel csökkenti az egy autó gyártására jutó CO2-kibocsátást 2019-hez képest, akkor Ön már igen nagy sikert könyvelhet el. Mire koncentrál pillanatnyilag?
Claudia Maasdorp: Jelenleg intenzíven dolgozom az energiakérdéseken, a hővisszanyerésen és a hulladékenergia hasznosításán. A kérdés azonban az: hol és hogyan csökkenthetjük a CO2 kibocsátását? A tipikus megoldások csökkentik vagy megszüntetik az energiafogyasztást, gyakran megújuló energiával felváltva a fosszilis energiahordozókat. Az energiaátmenethez azonban még tovább kell tekintenünk és a folyamat során a nyersanyagokat is meg kell őriznünk. Teszteljük például, hogy a robotok fékezési energiájának hasznosításával mennyi energiát nyerhetünk vissza a gyártás során – ebben a közúti elektromos járművek esetében is nagy potenciál rejlik. Hasonló úttörő projektekre és ötletekre van szükség, amelyek lefedik minden nyersanyagunkat.
Realisztikus a CO2-mentes gyártás?
Claudia Maasdorp: Úgy gondolom, igen. A kérdés leginkább fejben dől el. A gondolat a következő: Csak el kell kezdenem. Az „én” jelen esetben minden egyes embert jelent. A nyersanyagok teljes felhasználását tekintve, minden osztályon, minden apró helyen. Ez az, ami számít. Ha nem kicsiben kezdünk, minden aprósággal, akkor soha nem érünk célhoz.
Én azzal járulok hozzá, hogy felhasználok minden rendszert és módszert arra, hogy az energiaellátásért felelős kollégáimmal átfogó koncepciókat dolgozzunk ki. Az épülettől a teljes gyárig. Ez csak akkor működhet, ha együtt dolgozunk, még ha néha más nyelveken is beszélünk. Ezt a gondolkodásmódot szeretném meghonosítani azon technológiában is, amelyek esetében ma még senki nem hiszi, hogy megtakarításokat lehet elérni. A legfontosabb, hogy nem számít, egy osztálynak van-e része az energiaköltségekben. Mindenkinek egyazon úton kell járnia. Szemmel kell tartanunk az összefüggéseket is: hogyha a földgáz helyettesítésére kizárólag hidrogént használunk, honnan szerezzük az ehhez szükséges hatalmas mennyiségű vizet? A friss víz napjainkban már önmagában szűkös erőforrás. Mindig meg kell kérdeznünk magunkat arról, hogy döntéseink milyen mellékhatásokkal is járnak. Ehhez viszont a személyes környezetünkön túlra kell tekintenünk. Ez csak közösen lehetséges, hogyha kompromisszumokkal és innovációkkal segítjük egymást.
A munkájában jelenleg szüntelenül a CO2- és energiatakarékossággal, a fenntarthatósággal foglalkozik. Magánéletében is érzi ezek hatásait?
Claudia Maasdorp: Abszolút. Megváltozott a felfogásom. Azonnal másképp látom az extrém időjárást és máshogy gondolkodom az új vásárlásokról vagy az energiafogyasztásról. Egy negyvenéves házban élünk, ahol kicsik a szobák. Eleinte nagyobb, tágasabb szobákat szerettem volna. Ma már úgy vélem, a kisebb szobáknak több haszna van. Kevesebb energia kell a befűtésükhöz.
Milyen sikereket lát már ma? Van olyan terület, amire különösen büszke?
Claudia Maasdorp: A debreceni gyár már most hatalmas siker. Ismét felállítja majd a lécet a fenntarthatóság tekintetében. Mindez nem magától értetődő; nagy felelősséggel tartozunk, nemcsak környezeti, hanem gazdasági tekintetben is. Csapatunk bátran teszi meg a megfelelő javaslatokat az üzemmel kapcsolatban. A vállalat pedig bátran támogatja őket befektetésekkel. Büszke vagyok minden fél bátorságára.